2011. 09. 14.

Megbántad már, hogy egy olyan nevet adtál a bandának amit szinte senki sem tud kimondani?
"Ez tényleg vicces, néha. Ez mindig egy teszt lesz, hogy ki az igazi rajongó. Van hogy azt mondják: 'Óh, istenem, én vagyok a legnagyobb rajongód, 12 éves korom óta imádom az Effervescence-t!' Én meg erre: 'Ó, oké, tényleg?'

Az egyik legnagyobb slágeretek a 'Call Me When You're Sober'. Te szoktál inni?
"Nem mondhatnám, hogy részeges vagyok, vagy ilyesmi. Amikor fiatalabb voltam, és először voltunk kint turnén, gyakrabban előfordult. Azt hiszem eléggé szükségem volt a feloldódásra, mert minden olyan őrületes volt. De aztán sikerült lenyugodnom."

Voltak konfliktusok emiatt a dal miatt?
"Nem. Ez főként az olyan lányok 'himnusza', akik szintén abban a cipőben járnak, hogy: 'Csak akkor kellek neked ha részeg vagy.Csak azért akarsz, mert nem vagyok ott.' Kétségtelen, hogy sok lányt megérintettem ezzel, akik úgy érzik: 'Ez az én dalom. Ez az exemnek szól."

 Egy komoly egyéniséggel rendelkezel a nyilvánosság előtt. Voltak emiatt félreértések veled kapcsolatban?
"Nem hiszem, hogy lenne félreértés, mert a zene komoly. Amikor pózolok egy fotózáson, nem fogom kiölteni a nyelvem, a szemeimmel pedig kancsalítani. A kinézetem a zenéhez passzol. A való életben egészen más vagyok. "

Akkor hát az Evanescence nem része az "igazi életnek"?
"Ezt nehéz megmagyarázni. Ez olyan, mint egy színdarab a saját életemből. Egy nagyon személyes és őszinte helyről jön elő. De ugyanakkor, ez egy kép a vadabb dolgokról. Szóval az idézőjeles való életben, nekem nem kell ezt tennem. Ha éppen felveszek egy surranót meg egy rövidnadrágot és elmegyek megnézni a barátaimmal a Másnaposokat, az egy totálisan normális dolog, és szórakoztató. De nem csinálhatom ugyanezt egy Evanescence videóban."

Emlékszel a legutolsó alkalomra, amikor beszélgettél Ben Moody-val?
"Óh, mi nem beszélünk. Nincs köztünk semmiféle kapcsolat. Nem emlékszem az utolsó alkalomra."

2010-ben küldött online egy szívszaggató bocsánatkérő levelet. Csak érdekelne, nem-e gondoltál rá, hogy felhívhatnád.
[Sóhaj] "Nem akarom megmondani miért, de nem, nem reagáltam. Azt hiszem mindkettőnknek jobb, ha nincs részünk a másik életében."

Úgy érzed, hogy a zenéd az elnyomottaknak szól?
"Feltétlenül. Az Evanescence rajongói nem a legnépszerűbb gyerekek az iskolában. Nem a pompom lányok. Ők a művészek, a stréberek, és azok a gyerekek, akik felnőttként majd a legérdekesebb és legkreatívabb emberek lesznek. Aki én voltam az iskolában, szóval mind egy szinten vagyunk, ahol én mélyebben énekelek ezekről a dolgokról. De igen, folyamatosan látom a visszatérő típust az emberekben, akik másnak érzik magukat, vagy meg nem értettnek."

A rajongótáborod fiatalokból áll, de te idén betöltöd a 30-at. Ez a mérföldkő változtat dolgokon vagy rávesz, hogy átgondold a karriered?
"Ez hátbortongató. Tudod milyen, amikor gyerekként elképzeled, hogy hány éves leszel, amikor sikerre viszed a terveid. Nekem ez elég rossz volt: 20-as vagy, felnőtt fejjel, megházasodsz, gyerekeid vannak, és boldogan élsz örökké és még tovább. Már ott vagy, de azt mondod: 'Még nem vagyok felnőtt.' Ha soha többé nem teszek semmi önálló dolgot, akkor is teljesen büszke vagyok arra, ami történt. Egy kis szünet. Csak néztem a régi klipjeinket.. furcsa. Határozottan emlékszem, néztem a 'My Immortal'-t, és úgy voltam vele, hogy: 'Ott nem voltak álmok, minden valaki másról szólt.' Még most is bennem élnek azok a pillanatok. Ez remek."

fordítás: © regina